Mire jó a bibliaolvasás?

 

A történet egy öregemberről szól, aki Kentucky hegyei közt élt fiatal unokájával. A nagyapa minden reggel már korán kint ült a konyhában, és olvasta régi, megviselt Bibliáját. Az unokája, aki ugyanolyan szeretett volna lenni, mint ő, mindenben utánozni igyekezett a nagyapját.

Egyik nap megkérdezte, "Papa, én is próbálom olvasni a Bibliát úgy, mint te, de nem értem azt, és amit értek, azt is elfelejtem, amint becsukom. Mire jó a bibliaolvasás?" A nagyapa, aki közben szenet tett a tűzre, csendesen odafordult hozzá, és azt mondta: "Fogd meg ezt a szenes kosarat, menj le a folyóhoz, és hozz egy kosár vizet!" A fiú úgy tett, ahogy mondták neki, bár az összes víz kicsurgott a kosárból, mielőtt visszaért volna a házhoz. A nagyapa nevetett, és azt mondta, "A következő alkalommal egy kicsit jobban szedd a lábad!", - és visszaküldte azzal, hogy próbálja újra.

Ezúttal a fiú gyorsan futott, de a kosár csak üres volt, mire hazaért.
A szuszból kifogyva mondta nagyapjának, hogy lehetetlen a kosárban vizet hozni, és elindult, hogy vödröt kerítsen a kosár helyett. Az öregember ezt mondta, "Nem akarom, hogy vödörrel hozd a vizet; én egy kosár vizet kérek. Meg tudod te azt csinálni, csak nem igyekszel eléggé!", - ezzel el is indult, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megnézi, hogyan sikerül a következő forduló.

Bár a fiú tudta, hogy lehetetlen, most már csak azért törte magát, hogy lássa a nagyapja az igyekezetét. Megmerítette a kosarat, és futott, ahogy csak tőle telt. Természetesen sokkal azelőtt, hogy elérte volna a nagyapját, a kosár már üres volt.
Alig bírt beszélni, "Látod, papa, nincs értelme, ugye te is így gondolod?". Az öregember azt mondta: "Nézd meg a kosarat!". A fiú ránézett, és a kosár másmilyen volt. A régi, piszkos, szenes kosárból egy tiszta kosár lett.

 "Fiam, ez történik akkor is, amikor a Bibliát olvasod. Lehet, hogy nem érted, vagy nem emlékszel mindenre, de amikor olvasod, az kívül-belül megváltoztat. Ez Isten munkája az életünkben. Ez az, amit csak Isten tud elvégezni: átalakítani bennünket kívül-belül, míg lassan Krisztushoz, az ő Fiához válunk hasonlóvá..."