GYÜLEKEZETI IDENTITÁSUNK

 

 Életünk során mindannyian feltettük magunknak az alábbi kérdéseket: „Ki vagyok én?”, „Merre tartok?”, „Mi az életcélom?”. E kérdések felvetésével önmagunk értékeit, céljait igyekeztünk meghatározni. Ezt az állapotot nevezzük identitáskeresésnek. Nemcsak személyes életünkben, hanem egy közösség életében is kialakulnak időszakok, amikor feltesszük a kérdést: „Kik vagyunk mi?”, „Miért jöttünk létre?”, „Milyen értékeink és céljaink vannak?”.

Az egyháztörténelem során létrejövő különféle keresztény közösségekben is kialakult egy – a közösségre jellemző - identitástudat. Az utóreformációs mozgalmak során létrejött neoprotestáns mozgalmak egy-egy bibliai tanításban igyekeztek megragadni önazonosságukat.  Gondolhatunk itt a baptista, adventista, vagy éppen a pünkösdi egyházak nevében is megjelenő identitástudatra. Feltehetjük az alábbi kérdéseket: Közösségünk, a „Magyar Apostoli Gyülekezet” milyen identitástudattal rendelkezik? Biblikus példát keresve, hogyan határozhatjuk meg gyülekezeti identitásunkat? Az alábbi tanulmány ezekre a kérdésekre keresi a választ az Apostolok Cselekedetei 2, 42-47 igeversek alapján.

A fent említett bibliai részlet az első keresztény gyülekezet életét mutatja be számunkra. Fogalmazhatunk úgyis, hogy ebben a hat igeversben kerül megörökítésre az első olyan gyülekezet felépítése és működése, amelyet az apostolok hoztak létre. Mi jellemezte ezt az apostoli gyülekezetet?

Az első négy fontos jellemzőt így fogalmazhatjuk meg:

·       apostolok tudománya – biblikus tanítás;

·       közösség – gyülekezeti élet;

·       kenyér megtörése – úrvacsora;

·       könyörgések – közös imádság.

Tehát az apostoli gyülekezet egy olyan közösség, ahol a Biblia tanításait a gyülekezet tagjai rendszerezett módon ismerik meg; ugyanakkor ezeket a tanításokat - a társadalom aktuális kérdéseit szem előtt tartva - igyekeznek a gyakorlatban megélni. A közösség fontos ismertetője, hogy a gyülekezet tagjai egymással szeretetkapcsolatban élnek, s istentiszteletük középpontjában a bibliai tanítás mellett jelen van a Krisztus kereszthalálra való megemlékezés, valamint a konkrét célokért elmondott imádság.

A következő három jellemző a gyülekezet társadalomban betöltött szolgálatát mutatja be számunkra:

·       sok csodát és jelet tettek – a lelki ajándékok jelenléte;

·       mindenük közös volt – egymásról való gondoskodás;

·       szétosztogatták vagyonukat – szociális segítségnyújtás.

A „csodák és jelek” hozzá tartoztak az apostoli gyülekezet életéhez, azonban ezeket az ajándékokat jellemzően az apostolok gyakorolták abból a célból, hogy a társadalomban bemutassák Isten hatalmát. A gyülekezet önfenntartó közösség volt, tagjai saját anyagi forrásaikból tartották fel önmagukat, valamint a szükségben levőket nemcsak imádságban, hanem pénzbeli adományokkal is segítették. Így valósult meg a gyülekezet társadalmi szerepvállalása, amely példaértékű lehet a mi számunkra is.

További négy jellemző tulajdonsága volt a közösségnek:

·       mindennap találkoztak – rendszeres kapcsolat;

·       templomban / házanként – imaházban / házicsoportban;

·       örömmel, tiszta szívvel – mentális egészségben éltek;

·       dicsérve az Istent – éneklés, dicsőítés.

A közösség tagjai rendszeresen találkoztak az istentiszteleten, ugyanakkor családoknál is összejöttek és hitüket kisebb csoportokban gyakorolták. Felemelő olvasni az első keresztényekről, hogy életük teli volt örömmel és erkölcsi tisztaság jellemezte őket. Mai szóval úgy mondanánk: az első keresztények mentális egészségnek örvendtek, kiegyensúlyozott személyiségűek voltak - a bibliai tanításnak, a szeretet közösségnek és természetesen Isten áldásának köszönhetően. Éppen ezért hitüket Isten dicséretével fejezték ki; az akkori kor szokása szerint énekeik az ószövetségi zsoltárokon alapultak, melyek vigasztalták, bátorították, hálaadásra buzdították az első keresztényeket.

Végzetül pedig a két utolsó jellemző tulajdonság:

·       „… az egész nép előtt kedvességet találva.”

·       „Az Úr pedig mindennapon szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.”

A gyülekezet társadalmilag elfogadott volt ebben az időszakban, bizonyára a gyülekezet életmódja, erkölcsisége miatt. Az emberek számára vonzó volt ez a közösség, melyet maga Isten is támogatott, hiszen a gyülekezet létszáma napról-napra növekedett, mindenféle különlegesebb evangélizációs stratégia nélkül. Az apostolok az igehirdetés szolgálatát végezték, a gyülekezeti tagok őszintén és hitelesen élték meg hitüket, Isten pedig megadta a lelki és létszámbeli növekedést.

E rövid tanulmány alapján az apostoli gyülekezet identitását így fogalmazhatjuk meg: Az apostoli gyülekezet egy olyan közösség, melynek tanításai bibliai alapokra épülnek fel és e tanítások alapján a gyülekezeti tagok életének középpontjában Jézus Krisztus személye áll. Hitüket egymással szeretetközösségben élik meg, s a társadalom szükségleteit is e szeretet jegyében igyekeznek enyhíteni. Az apostoli gyülekezet tagjaira jellemző a lelki kiegyensúlyozottság, békesség és öröm, melyet nem a külvilágtól való elzárkózás, hanem az Istennel való mindennapi közösség ad meg számukra.

Ha a Magyar Apostoli Gyülekezet identitását keressük, akkor hitem szerint követendő és megvalósítható példaként áll előttünk az első keresztény gyülekezet élete és tevékenysége.

Természetesen e gondolatokra is vonatkozik Pál apostol tanítása: „Most hát a cselekvést is vigyétek véghez, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is abból, amitek van!” 2.Kor 8,11

Benedek Tibor